Határtalanul

Határtalanul 2023

 

 

Összegzés-HATÁRTALANUL


 

 

 

Petőfi és Arany nyomában

Beszámoló: Petőfi és Arany nyomában

HAT-KP-1-2022/1-000794

Az utazást előkészítő szakaszban délutáni foglalkozásokon vettek részt a tanulók. Megnézték az irodalmi körút részletes programját Power Point diavetítéssel. Megismerték az utazás célállomásainak a térképen való elhelyezkedését, majd vaktérképen beszámoltak a hallott ismeretekről. A települések magyar népességét kördiagrammal ábrázolták. Felelevenítettük Petőfi és Arany korának történelmi vonatkozásait. Csoportosítottuk a Nyugat írónemzedékeit. Majd megtanulták a székely himnuszt.

A Határtalanul! program keretében részt vettünk a Magyarság Háza rendhagyó óráinak egyikén, amelynek keretében a Mi, magyarok portrésorozat „ Törpének élni egy óriásoknak szánt világban” című portréfilmjét tekinthettük meg.

  1. nap: Az iskola elől indultunk busszal Aradra, ahol a 13 aradi vértanúk emlékművét megkoszorúztuk, majd a vértanúk életrajzát ismertették a tanulók. Déván található várat kívülről csodálhattuk meg, mert a várhoz vezető sikló felújítás miatt zárva volt. A vár építésének történetét a tanulók kiselőadásban ismertették. Majd a Kőmíves Kelemenné című népballada egy részletét előadták a gyerekek pantomim előadásban, közben idéztünk kórusban a szövegből. Vajdahunyadon a vár történetét ismertették a tanulók, miközben megemlékeztünk a Hunyadiak koráról is. Utunk Gyulafehérvárra vezetett tovább. Megemlékeztünk Arany János történelmi balladáiról. A tanulók kiselőadást tartottak a Hunyadi családról. Gyulafehérváron a Szent Mihály Székesegyházat néztük meg. Hunyadi János sírját is megkoszorúztuk. Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumot kerestük fel. Megemlékeztünk az 1849 januárjában ártatlanul meggyilkolt 800 magyar enyedi emléktáblájánál. Esti órákban megérkeztünk Aranyosgyéresre a szállásunkra, a Hotel Tiver szállodába.
  2. nap: A programtervezet szerint Kolozsvárra mentünk volna, de a testvériskolánknak a ballagás miatt csak a keddi időpont volt megfelelő. Azért, hogy találkozhassunk velük a keddi napot megcseréltük a csütörtöki nappal. Torda mellett túráztunk a Tordai-hasadékban. Szent László legendája nyomán kerestük Szent László „pénzét”. Sajnos a zavaros patakban nem találtunk semmit. Meglátogattuk a Jósika Miklós Elméleti Líceumot, testvériskolánkat Tordán. Megajándékoztuk a 7. és 8. évfolyamosokat és a fogadó pedagógusokat. Megtapasztalhattuk ,hogy miként ápolják a külhoni magyar diákok és pedagógusok a határon túli magyarság szellemi értékét, és azok tovább örökítését. Torda központjában elkísértek a diákok a református-kálvinista templomhoz, a város legrégibb fennmaradt emlékművéhez. A nyolcadikos diákok épp itt próbáltak a ballagási műsorukra. Meglátogattuk Petőfi és Júlia szobrát. Itt elmondták a tanulók a Szeptember végén című verset. Testvériskolánk ugyanúgy ápolja a Petőfi-kultuszt, mint mi félegyháziak. Elmesélték, hogy itt látta utoljára férjét Júlia a kis Zoltánkával. Tünde néni vezetett végig bennünket a tordai sóbányában. Megtudtuk, hogy a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választották a helyszínt a föld alatti természet páratlan só-csodáival, óriáskerekével, csónakázótójával. A nap végén visszautaztunk a szálláshelyünkre, Aranyosgyéresre. András bácsi már finom vacsorával várt bennünket.
  3. nap: Aranyosgyéresről Segesvárra utaztunk. Megemlékeztünk Petőfi utolsó napjairól, a halála körüli rejtélyről. A tanulók Petőfi verseket szavaltak. Székelykeresztúron a Jézuskiáltó hegy ölében van egy síremlék, amelynek felirata szerint itt nyugszik Petőfi Sándor. A legendás sír – kegyhelyt, százak keresik fel min¬den évben. Koszorút vittünk Petőfi körtefájához. Az ismert legenda szerint Petőfi Sándor a halála előtti utolsó estét, 1849. július 30-át a székelykeresztúri Gyárfás-kúria terebélyes körtefája alatt töltötte. Korondon, Félegyháza testvértelepülésén megtekintettük a magyar népművészeti emlékeket. Marosvásárhelyen felkerestük a Régészeti Történeti Múzeumot. Elmondták a tanulók, hogy Petőfi rövid pihenés után folytatta útját Szeben felé, Bem táborába. Szelindeken utolérte Bemet Petőfi Sándor, Bem hadseregéhez utazva 1849. január 21-én érkezett Marosvásárhelyre. Visszautaztunk Aranyosgyéresre.
  4. nap: Aranyosgyéresről Kolozsvárra utaztunk. Mátyás szülőházánál felolvastuk az emléktábláról a magyar szöveget. A szülőházi emléktáblájának felirata szerint 1443. március 27-én, ötszáznyolcvan éve született itt Hunyadi Mátyás. Kolozsvár főterén, a hajdani nagypiacon megcsodáltuk a 14–15. században gótikus stílusban épült római katolikus templomot: a Szent Mihály templomot. A Mátyás-szobornál Mátyás király életrajzát elevenítették fel a tanulók. A házsongárdi temetőben testvériskolánk névadójának Jósika Miklós báró sírját koszorúztuk meg. Így emlékeztünk a magyar regényirodalom egyik jelentős első képviselőjéről, aki 1848–49-ben Kossuth feltétlen híve volt. Erdélyi főnemesi családból származott. Utunkat folytattuk Torockóra. Élőben is láttuk a falu fölé tornyosuló Székelykőt ,amely miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és egyik legszebb magyar lakta faluja. Sétáltunk Torockó főutcáján, amely az UNESCO világörökség részét képezik. Majd elfoglaltuk a szállásunkat Aranyosgyéresen.
  5. nap: Aranyosgyéresről indultunk haza Kiskunfélegyházára. Csucsán megtekintettük az Ady-emlékházat. A tanulói kiselőadást tartottak Ady Endre életének fontos állomásairól. A kései Ady-líra versei közül az Őrizem a szemed című alkotás elszavalta az egyik tanuló. Nagyváradra vettük utunkat. Nagyváradon a római katolikus székesegyház megtekintése után megnéztük a Püspöki Palotában Szent László hermáját. Megkoszorúztuk a Petőfi Sándor parkban Petőfi szobrát. Egy tanuló ismertette Petőfi Sándor életrajzát. A régi magyar nemesi palotát, a Fekete Sas Palotát is felkerestük. Gyönyörűen felújították ezt az impozáns szecessziós stílusú épületet. Nagyszalontán, Arany János szülőfalujában, a Csonka-toronyhoz látogattunk el. Itt előadást hallgattak a tanulók Petőfi legjobb barátjáról. Elsétáltunk Arany János szobrához is, ahová koszorút tettünk. Idéztek a gyerekek Arany Jánostól a tananyaghoz kapcsolódva. Kiselőadást tartottak a Toldi című elbeszélő költeményről. Hazaindultunk Kiskunfélegyházára.

Hazaérkezésünket követően megemlékezést tartottunk iskolánk tanulóinak az Összetartozás napjáról. Délután fotókiállítást szerveztünk az utazás előtt meghirdetett fotópályázat képeiből. Egyénileg rövid fogalmazást írtak: „Nekem az tetszett a legjobban, mert…”Csoportmunkában körforgó módszerrel elmondták:” Én ilyennek láttam a magyar gyerekeket Erdélyben…”Végül játékos vetélkedő formájában felidézték a megszerzett ismereteket.

Teljes tanítási napon témanapot tartottunk Határtalanul Nemzeti összetartozás címmel. A kirándulás élményeiről képes beszámolót adtak elő a gyerekek. Előnyt élveznek az iskola 6. osztályos diákjai. A hagyományok ápolása érdekében mezőségi és kalotaszegi motívumokat színeztek a tanulók. Az útiélmények alapján csoportokban felelevenítettük a meglátogatott helyeket. A témanapra jellemzően kollégáinknak ötleteket adtunk, milyen tevékenységgel hívhatják fel a gyerekek figyelmét arra, hogy Magyarországon kívül is élnek magyarok(régi Magyarország térkép puzzle, népi motívumok másolása).

5 napos erdélyi utunk során a gyerekek meglátogatták azokat a helyszíneket, ahol a magyar kultúra kiemelkedő alakjai születtek. Így a tanulók megtapasztalhatták a természet szépségei mellett a magyar nyelvterület szellemi és tárgyi hagyományait, történelmi emlékeit Kirándulásunk során számos híres erdélyi magyar irodalmi személyiség szülővárosát felkerestük, és méltó módon igyekeztünk felidézni emléküket.

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy az alábbi linkekre kattintva tekintheti meg.

előkészítő szakasz    Hadtörténeti Múzeum    1. nap    2. nap    3. nap    4. nap    5. nap    témanap    fotókiállítás


Határtalanul 2022


Az 1848-49-es szabadságharc nyomában Erdély tájain

Beszámoló: Az 1848-49-es szabadságharc nyomában Erdély tájain

HAT-20-01-0868

 

2022. május 30. és június 3. között a „HATÁRTALANUL” pályázat keretében Erdélybe utaztak a Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola 7. és 8. osztályos diákjai.

A pályázat „Az 1848-49-es szabadságharc nyomában Erdély tájain” címet kapta, ezért elsősorban olyan településeket, helyeket kerestünk fe1, amelyek által alaposabb betekintést kaptunk a korszak eseményeiről.

Az előkészítő órán még az utazás előtt ismertettük a határon túl élő magyarság történelmi múltját és jelenét, azok okait, illetve magyarlakta települések etnikai összetételének változását, az útvonalhoz illeszkedő helyszíneket és azok földrajzi kincseit. A budapesti Hadtörténeti Múzeumban az 1848-49-es szabadságharchoz kapcsolódó kiállítást néztük meg, valamint ezzel kapcsolatos érdekes tárlatvezetésen vettünk részt. Előadó is érkezett az intézménybe a Magyarság Házának interaktív órájának keretében.

Az 5 napos utunk során végigkövettük a forradalom és szabadságharc eseményeit.

Tanulmányi utunk első napján Nagyváradon megtekintettük a várat, a Püspöki Palotát és a Fekete Sas palotát. Itt volt a hadseregellátó központja az 1848-49-es szabadságharcban.
Tordára érkezve meglátogattuk a Jósika Miklós Elmélet Líceum tanulóit, ezzel megerősítve a tíz éve fennálló testvériskolai kapcsolatot, valamint megtapasztalhattuk, hogy miként ápolják a külhoni diákok és pedagógusok a határon túli magyarság szellemi értékeit és azok tovább örökítését. A testvériskola tanulóival közösen megemlékeztünk a Nemzeti Összetartozás Napjáról a vallásszabadságról híressé vált templomban, majd a Petőfi-emlékháznál megkoszorúztuk a költő szobrát.
Ünnepélyes keretek között átadtuk a Kiskunfélegyházi Önkormányzat részéről küldött és az
általunk készített ajándékokat a testvériskola pedagógusainak és diákjainak. A nap megkoronázásaként a két iskola gyermekei közös játékokkal erősítették meg a frissen kialakult barátságokat.

A második napon testvériskolai idegenvezetéssel megtekintettük Erdély egyik híres sóbányáját Tordán, ahol megismerhettük a sóbányászat történetét, a só élettani és természeti hatását.
A torockói főutca a Világörökség része, innen látható a Székelykő. A Népművészeti Múzeumban rövid tárlatvezetésen vettünk részt.
Nagyenyeden az 1849 januárjában az ártatlanul meggyilkolt 800 magyar enyedi emléktáblájánál koszorút helyeztünk el.
Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben a ’48-as sírokat kerestük fe1, majd a Szent Mihály templomot tekintettük meg.

A harmadik napon Marosvásárhelyen, az erdélyi magyarság központjában a híres Teleki Tékát, valamint a közelében álló Bolyai-szobrot és a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát csodálhattuk meg, ahol a gyönyörű üvegablakokkal és falfestményekkel gazdagon díszített Tükörtermet járhattuk körbe.
Segesvárra érkezve ellátogattunk a várba, amely a magyarság számára az 1848-49-es szabadságharc egyik csatavesztő helye volt.

Székelykeresztúron Petőfi körtefáját, Farkaslakán Tamási Áron sírját koszorúztuk meg. Tovább haladva Székelyudvarhelyen a szoborparkban róttuk le tiszteletünket.
A nap zárásaként a magyarok legnagyobb zarándokhelyére, Csíksomlyóra látogattunk, ahol
átélhettük a környezet varázslatos, megnyugtató atmoszféráját.

Az utolsó előtti napon Törcsvárra érkezve, ellátogattunk Drakula kastélyába, amelynek közelében van a Törcsvári-szoros. Ez a terület az 1848-49-es szabadságharcban olyan szempontból volt érintett, hogy 1849. március 19-én itt menekült Heydte serege Havasalföldre. Brassó az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején szabad királyi városként működött, a monumentális Fekete templom és a főtér körbejárása után Sepsiszentgyörgyre látogattunk. A város igen gazdag örökséget mondhat magáénak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyeit illetően, itt a parkban található Háromszéken és Háromszékről elvérzett honvédek emlékművét koszorúztuk meg.
Kézdivásárhelyen megtekintettük a főteret, a Céhtörténeti Múzeumot és a Városházát. A szabadságharcban itt öntötte rézágyúit Gábor Áron, szobra a főtéren áll.
A tanulmányi út zárásaként az utolsó napon először Nagyszebenbe látogattunk, amely 1849-től
közel 20 évig Erdély fővárosa volt.

Vajdahunyadon bejártuk a budapesti városligeti építmény mintájául szolgáló erődítményt, a Hunyadiak várát.
A Déván található várat sajnos kívülről csodálhattuk meg, mivel a vár és a hozzá felvezető sikló felújítás miatt zárva tartott. Azonban a hegy lábánál megemlékeztünk az 1848-as ostromkor a lőporraktár felrobbanása miatt életét vesztett honvédekre, valamint Arany János balladájával felidéztük Kőműves Kelemenné tragikus történetét
Utunk utolsó állomáshelyeként Aradon a vértanúk emlékoszlopánál a diákok előadásával rövid megemlékezést tartottunk és koszorút helyeztünk e1.

A Nagyvárad – Torda – Kolozsvár – Segesvár – Brassó – Déva – Arad útvonalon keresztül a földrajzi, történelmi és kulturális összetartozást tapasztalhattuk meg.
2022. június 7-én a HATARTÁLANUL programsorozatunk egyik záróelemeként a tordai testvériskola pedagógusaival közösen szerkesztett és diákjaival együtt már előadott Nemzeti Összetartozás Napi ünnepséget az intézményünk valamennyi tanulójának a részére bemutattuk. Mivel a határon túli Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjai nem lehettek jelen, így az ő műsorrészüket az előzetesen, a kollégánk által a tordai vallásszabadságról híressé vált templomban rögzített videófelvételről nézte meg iskolánk valamennyi tanulója.
Ezen a napon a pályázaton részt vett tanulók prezentációval egybekötött élménybeszámolót
tartottak a 6. és 7. évfolyamos diákoknak.
A gyerekek által Erdélyben készített fotókból kiállítást rendeztünk, amelyet a nap folyamán az iskola minden tanulója megtekinthetett.

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy az alábbi linkekre kattintva tekintheti meg.

előkészítő óra    szülői értekezlet    Hadtörténeti Múzeum    Kiskun Múzeum    Magyarság Háza    1. nap    2. nap    3. nap    4. nap    5. nap    értékelő óra


 

Határtalanul 2019

 

Irodalmi körút Erdélyben

Beszámoló: Irodalmi körút Erdélyben

HAT-18-21-0426

 

 

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola és a Platán Utcai Tagintézménye 44 hetedik osztályos tanulója 4 tanár kíséretével a Határtalanul! program keretében 2019. június 7-ig kiránduláson vett részt. Így a tanulók megismerhették a magyar nyelvterület szellemi és tárgyi hagyományait, történelmi emlékeit.

Előkészítő órán három tanítási óra időtartamban, délutáni foglalkozáson vettek részt a tanulók. Az irodalmi körút részletes programját megnézték PowerPoint diavetítéssel. Az utazás célállomásainak a térképen való elhelyezkedését is megismerték, majd vaktérképen beszámoltak a hallott ismeretekről. A települések magyar népességét kördiagrammal ábrázolták. Felelevenítették Petőfi és Arany korának történelmi vonatkozásait. Csoportosították a Nyugat írónemzedékeit. Majd megtanulták a székely himnuszt.

Aradon az aradi 13 vértanú emlékműve, majd megkoszorúzták a tanulók a Szabadságszobrot. Idézeteket mondtak a gyerekek a kivégzett tábornokok utolsó szavaiból. Megemlékeztek a szabadságharc költőjére: Petőfire. Sétáltak a Főtéren. Megfigyelték a XIX.-XX. sz.  fordulóján épült paloták építészeti korszakának stílusjegyeit. Az aradi várat kívülről láthatták. Közben az 1848/49-es szabadságharc eseményéről tartottak kiselőadást a csoportok a vár történetének kapcsán.

Déván megtekintették a várat. Idézeteket mondtak a gyerekek Kőmíves Kelemenné népballadájából. Pantomimmal adták elő a történetet. A tanulóknak ki kellett találni, melyik jelenetet látják a balladából. Megismerkedtek a vár történetével. Déva várának bevétele a szabadságharc 3 sikeres ostromának az egyike volt. Az 1848-as ostromakor a lőporraktár felrobbanása miatt életét vesztett honvédekre emlékeztek.

A Tordai-hasadékban egy kellemes túrát tettek. Közben felidézték Szent László királyról szóló mondákat. Felidézték Szent László legendáját, a király “pénzét”, lovának patkónyomát keresve. Torockón – amely a magyar világörökség része – megismerkedtek a falu lakóival, kérdéseket tettek fel az embereknek arról, milyen szokások vannak a faluban. Megtapasztalták az erdélyi magyar emberek közvetlenségét, kedvességét. Egy helyi iskolában erdélyi gyerekekkel kosaraztak.  Nagyenyeden a kollégiumot és a Vártemplomot tekintették meg. A nagyhírű református kollégiumot 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol történelmi totó kitöltésével ismerkedtek meg a gyerekek erdélyi fejedelmünkkel. Valamint megemlékeztek az 1849 januárjában ártatlanul meggyilkolt 800 magyar enyedi emléktáblájánál. Felolvastak Jókai: A nagyenyedi 2 fűzfa elbeszéléséből.

Kolozsváron a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülőházát látogatták meg. Játékos feladatokat oldottak meg a Hunyadi-családról és Mátyásról szóló mondákból. Ellátogattak a Botanikus kertbe.  Házsongárdi temetőben a 48-as sírok keresték fel, ahol a leghíresebb erdélyi művészek, tudósok nyugszanak. A nemzeti összetartozás napja alkalmából koszorút helyeztek el Jósika Miklós, testvériskolánk névadójának sírjánál. Petőfi emlékek után kutattak.

Tordán a sóbányában a föld alatt megcsodálták a tanulók a természet páratlan só-képződményeit, az óriáskereket, csónakázótavat. Tordán a római katolikus templomot tekintették meg, a világon először itt mondták ki a vallások egyenlőségét. Meglátogatták testvériskolánk, a Jósika Miklós Elméleti Líceum 7. osztályos tanulóit, akiknek saját készítésű ajándékokat és mézeskalács ceruzát ajándékoztak. a fiúk barátságos focimeccset játszottak a helyi gyerekekkel. Vendéglátóink finom ebédet főztek a gyerekeknek bográcsban. Erdély legnagyobb magyar közösségének városában meglátogatták Petőfi és Júlia szobrát, ahol elmondták a „Szeptember végén” című Petőfi verset. Játékos feladatlapot töltöttek ki Petőfi és Szendrey Júlia témában.

Csucsán megemlékeztek Bem tábornokra, akit Petőfi apjaként szeretett. Bem apó itt verte vissza Puchner támadását. A Boncza-kastély, Goga-Múzeum, Ady- emlékszoba megtekintése során kiselőadást tartottak. Megnézték az Adytól származó kéziratokat, dokumentumokat bemutató kiállítást. Megemlékeztek Boncza Bertára, akit Ady verseiben Csinszkának szólított.

Nagyváradon Szent László-szobrot, Püspöki Palotát, régi magyar nemesek palotáit (Fekete Sas Palota) nézték meg, elsétáltak a Városházához a belvárosban, a Körös-partján, felkeresték az Ady-Múzeumot. Adyval kapcsolatos emlékek után kutattak: kávéházak, Nagyváradi Napló. Közösen megtekintették az Ady-életéhez kapcsolódó dokumentumokat. Közben a tanulók jegyzeteltek. Kutatták, melyek voltak a Nagyváradi Napló szerkesztőjének első írásai. Megkeresték a Léda- dokumentumokat.

Nagyszalontán Arany János szülőfalujában a Csonka-toronyba látogattunk, majd az Arany János Emlékmúzeumba. Itt előadást hallgattak a tanulók Petőfi legjobb barátjáról. Elsétáltak Arany János szobrához is, ahová virágot tettek. Idéztek a gyerekek Arany Jánostól a tananyaghoz kapcsolódva. Felelevenítették a Toldi kapcsán Nagy Lajos korát. A séta végén játékos irodalmi totót töltöttek ki a hallottakról

3 tanítási órában, délután fotókiállítást szerveztünk az utazás előtt meghirdetett fotópályázat képeiből. Az utazásról élménybeszámolót tartottak a gyerekek. A programot népszerűsítő bannert és az utazásról szóló szöveget, fotót, videót közzétettük a honlapon. Egyénileg rövid fogalmazást írtak: Nekem az tetszett a legjobban, mert… Csoportmunkában körforgó módszerrel elmondták: Én ilyennek láttam a magyar gyerekeket Erdélyben. Játékos vetélkedő formájában felidézték a megszerzett ismereteket.

A kirándulás során a múlt tisztelete, a hazához való kötődés erősödött a diákokban. Lehetőségük adódott az erdélyi-magyar személyes kapcsolatok kialakítására, elmélyítésére, ugyanis meglátogatták a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjait, akik nagy szeretettel fogadták őket.

A kirándulás során készült fényképek a Galériában vagy erre a linkre kattintva megtekinthetőek.


 

Határtalanul 2018

 

 

Barangolás a Hargitában

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola negyvennyolc diákja és négy pedagógusa 2018. június 4-8-ig a Határtalanul! program keretein belül ötnapos kiránduláson vett részt Erdélyben.

Előkészítő programunk során április 6-án a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattunk el. Először az Ady emlékszobát néztük meg. Ezután a múzeum Arany emlékkiállítását jártuk be múzeumpedagógus vezetésével. A gyerekek feladatokon keresztül tanultak a költőről. Végül múzeumpedagógiai foglalkozás keretein belül csoportokban projektfeladatot készítettek a diákok, melyet be is mutattak egymásnak. Tartalmas, hasznos program volt.

Kirándulásunk során felfedeztük az erdélyi Hargita megye és környékének magyar vonatkozású történelmi és irodalmi emlékhelyeit. Számos vonatkozásban összekapcsoltuk a múltat és a jelent. Felidéztük a településekhez köthető eseményeket, történelmi személyeket, írókat, költőket és műveiket. Többek között Aradon a várépítés legendájáról és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tevékenységéről, Szejkefürdőn Orbán Balázsról és a székelykapukról, Székelykeresztúron Petőfi Sándorról, Farkaslakán Tamási Áronról, Székelyudvarhelyen az emlékezés parkjában történelmi nagyjainkról, a Tolvajos-tetőn Márton Áronról szereztünk új ismereteket. Olyan természeti képződményekkel ismerkedtünk meg, amelyek a mi alföldi létünknek nem részei. Jártunk a Gyilkos-tónál, a lenyűgöző Békás-szorosban. A Szent-Anna-tónál, a Mohos tőzeglápon és a torjai büdös barlang környékén a vulkanikus tevékenység hatásaival és utóműködési formáival ismerkedtünk, mofettákat, borvízforrást tanulmányoztunk, bemerészkedtünk a kénes és a timsós barlangokba. Sőt, közelről szemléltünk egy anyamedvét és két bocsát. Parajdon a sóbányászat történetét ismertük meg és megtapasztaltuk a volt bánya sós levegőjének jótékony hatását. Meglátogatott helyszíneinken tanulói kiselőadások hangzottak el a teljes csoport számára a fontos tudnivalókról. Minden programelemünk köthető volt egy-egy iskolai tantárgyhoz, a gyerekek ismeretei koncentráltan bővültek.

Kiemelt célunk volt, hogy a magyar gyerekek találkozzanak külhoni magyarokkal. Korondon egy helyi fazekasmester műhelyében tanultunk a mesterség fortélyairól. Két teljes napon egy kézdivásárhelyi magyar idegenvezető kalauzolt bennünket. Rengeteg új, érdekes dolgot tudtunk meg tőle a környék élővilágáról, földrajzáról, történelmi vonatkozásairól. Ellátogattunk a gyergyóújfalvi Elekes Vencel Általános Iskolába, ahol a Nemzeti összetartozás napja alkalmából műsort adtunk, majd lazításképp focimeccset rendeztünk. Az általános iskola mellett a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumot is meglátogattuk, ahol a kinti oktatási rendszer sajátosságairól szereztünk tudomást. Szovátán a gyermekotthonban meghatottan hallgattuk az otthon nevelőjének beszámolóját mindennapjaikról, körülményeikről. Adományokat vittünk a gyermekotthon nevelőinek és bentlakóinak. Minden külhoni magyar a szívünkhöz szólt.

A kirándulást követő záró programunkon fotókiállítást rendeztünk és a legjobb képek készítőit jutalmaztuk. Kátai Tibor néptánctanár segítségével moldvai körtáncokat tanultunk. Csoportmunkában két különböző feladatlap segítségével felelevenítettük a kiránduláson tanultakat-tapasztaltakat. Végül saját benyomásaik összegzésére kértük a gyerekeket, melyet a csoportok szóvivői tártak mindenki elé. A gyerekek Június 14-15-én PPT-vel támogatott bemutatót tartottak az iskola hatodik évfolyamos diákjainak, hogy kedvet csináljanak az ő jövőre tervezett útjukhoz.

Lelkileg feltöltődve értünk haza a nagy útról, melynek során a külhoni magyarokkal történt találkozások alkalmával tényleg úgy érezhettük, hogy “mi egy vérből valók vagyunk”.

A tanulmányi kirándulás programja tartalmas volt, a gyerekek maradandó élményekkel tértek haza. Rengeteg fotót készítettünk, de leginkább emlékeinkben él majd ez az 5 nap. Az együtt töltött idő alatt formálódott egyéniségük, erősödtek az egymás közötti barátságok. Nagyon nagy kaland volt, szívesen visszamennénk.

Kísérő tanárok, akik nélkül ez a projekt nem jöhetett volna létre: Szunyi Anikó, Vidácsné Fazekas Éva, Vásárhelyiné Ficsór Katalin, Szana Andrea.

..”Fenséges hegyei hívogatóan integetnek,

tán festeni sem lehetne ennél szebbet.

Mind, ki erre a vidékre téved,

szívébe zárja e gyönyörű emléket.”

Kolozsvári Olga: Erdély, Szent – Anna tó (részlet)

 

 

Kiskunfélegyháza, 2018. június 24.

Szana Andrea

 

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy ide kattintva tekintheti meg.


 

Határtalanul 2017

 

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola 44 diákja 5 tanár kíséretével 2017. június 6 és június 9 között erdélyi kiránduláson vett részt.

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. Lebonyolítója az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.

2017.május 12-én a Határtalanul! program keretében a Magyarság Házában valamint a Hadtörténeti Múzeumban jártunk. A kirándulás során készült képeket a Galéria menüpontban vagy ide kattintva tekintheti meg.

Határtalanul! – Múltidéző NAGYjaink  nyomában

Június első hetében a „Határtalanul!” pályázat keretében Erdélybe utaztak a Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola és a Platán Utcai Tagintézmény 7. osztályos diákjai.

A program keretében ellátogattunk Tordára, ahol újra találkozhattunk testvériskolánk, a Jósika Miklós Elméleti Líceum tanáraival és diákjaival. Az évek során a két iskola diákjai között már baráti kapcsolatok is szövődtek. A közös program keretében megcsodáltuk a világhírű hasadékot és a sóbányát, valamint megismerkedtünk a város nevezetességeivel. A csapadékos időjárás ellenére sikerült meghódítanunk „félig” a Székelykő mészkőhegyét és a torockószentgyörgyi  vár romjait.

 A pályázatunknak a „Múltidéző Nagyjaink” címet adtuk, ezért elsősorban történelmi emlékhelyeket kerestünk fel. Voltunk Nagyváradon, Kolozsváron, Vajdahunyadon és Déván.  Gyulafehérváron megkoszorúztuk Hunyadi János sírját, Aradon pedig a 13 aradi vértanúra emlékeztünk kivégzésük színhelyén.

Torockói szállásadónktól a következő útravalót kaptuk, mely jól kifejezi érzéseinket az Erdélyben töltött felejthetetlen napjainkról. Orbán Balázs székely író gondolatai ugyan Torockóra vonatkoznak, de kirándulásunk alatt megtapasztaltuk, hogy egész Erdélyre érvényes.

„Toroczkót pedig az, ki a természet nagyszerüségében élvet talál, kire az eszményileg szépnek hatása van, feledni soha sem fogja; ki azt íly lelki hangulatban egyszer látta, az bizonynyal vissza fog oda vágyni, mert e városnak fekvése, környezete oly nagyszerü, hogy azzal eltelni, annak szépségi kincseit teljesen kimeriteni soha sem lehet.”

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy az alábbi linkekre kattintva tekintheti meg.

  1. nap    2. nap    3. nap    4. nap    értékelő óra    bemutató óra    témanap

 

Határtalanul 2016

 

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola 46 diákja 5 tanár kíséretével 2016. május 30 és június 3 között erdélyi kiránduláson vett részt.

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. Lebonyolítója az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.

EMLÉKEZETES KIRÁNDULÁS

2016.május 30-án elérkezett a várva várt nap, mellyel megkezdődött tanulmányi kirándulásunk a gyönyörű Erdélybe. Tanáraink úgy állították össze a programot, hogy mindazokat az ismereteket, amelyeket 6. és 7. osztályban tanultunk, élményszerűvé tegyék.

Hajnali 5 órakor már a buszról integettünk szüleinknek, álmosan de izgatottam várva az indulást. Pár óra múlva átléptük azt a bizonyos „határt”, mely elválaszt bennünket második hazánktól. Kirándulásunk első megállója Arad volt, ahol a 13 aradi vértanúra emlékeztünk kivégzésük színhelyén. Kis műsorunkat koszorúzással zártuk.

Déva várát a Kőműves Kelemenné című népballadából ismertük meg. A korhoz hűen újonnan felújított vár falai között dramatizálással idéztük fel a tragikus eseményt.

Késő délután egy újabb történelmi helyszín, Segesvár középkori várnegyedében tett hangulatos séta zárta az első napon a magyar történelemmel kapcsolatos emlékek felidézését. Büszkén gyönyörködtünk az egykori magyar lakta területek természeti csodáiban és a finom, aprólékos munkával készült kézzel faragott székelykapukban.

Fáradtan, de élményekkel telve érkeztünk meg késő este Szentegyházára, ahol csak és kizárólag magyarok élnek. Barátságosak és vendégszeretőek voltak még az utcai járókelők is: a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Három székelyruhába öltözött ugyancsak 7. osztályos tanuló sürgött-forgott körülöttünk a Múzeum Szálló hangulatos ebédlőjében. Miközben vacsoráztunk, elmesélték nekünk, hogy miből áll egy napjuk. Meglepő, hogy az ottani gyerekek mennyire másképp töltik a mindennapjaikat, mint mi: korán kelnek, iskolába mennek, ahol a magyaron kívül angolul, németül és persze románul is tanulnak az alaptantárgyak mellett. Iskola után leckét írnak, majd a mezőre igyekeznek szüleiknek segíteni a munkában. Estefelé a Gyermekfilharmónia együttesében zenélnek vagy éppen néptáncolnak, énekelnek.

A második nap úti célunk a Békás-szoros volt. Rendkívül felszabadultan éreztük magunkat a Csíkszereda fölött magasodó Kissomlyó-hegyen, hiszen gyönyörű napsütéses helyen mentünk fel a Pünkösdi búcsú kegyhelyéhez, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. A Gyilkos-tó legendáját felelevenítve lementünk a parthoz. Megkapó egyben félelmetes volt számunkra a fenyőcsonkok látványa ezen a természetvédelmi területen.

Lélegzetelállító látványban volt részünk a következő órában, hiszen több száz méter magasban húzódó sziklafalak közé vájt úton haladtunk keresztül. Ez bennünk olyan érzést keltett, mintha körülöttünk a föld felemelkedett volna. A látványtól elnémultunk és folyamatosan fényképeztünk. Nekünk alföldi gyerekeknek páratlan látványban volt részünk.

A nap másik magával ragadó eseménye a vacsora utáni közös népdaléneklés volt. Most értettük meg, mit is jelent a Bartók Bélától vett idézet: „Csak tiszta forrásból”. A népdalok közös éneklése közben a „Gyermekfilisek” tagjai és közöttünk olyan hangulat alakult ki, mintha már régóta ismernénk egymást. Szinte hihetetlen volt számunkra, hogy Erdély szívében több száz kilométerre Félegyházától, ugyanazokat a népdalokat ismerik, mint amelyeket mi is tanulunk énekórán. A hangulat és a hangerő egyre jobban fokozódott, hiszen felválta énekeltünk az ő népdalgyűjteményükből és az általunk összeállítottból. Mindegyiküknek gyönyörű hangjuk van. Alig bírtuk ki könnyek nélkül. Boróka, a legszebb hangú székely lány és iskolánk tanulója Szabó Máté duettet is adott. Ahogy a két hang összecsengett, azt éreztük, hogy bármilyen messze is élünk egymástól, összetartozunk. Két napon keresztül élvezhettük vendégszeretetüket és jóságukat.

A harmadik nap utunkat Torda és Torockó irányába vettük. Orbán Balázs, a székelység legnagyobb alakját felidézve Farkaslakán álltunk meg. Tamási Áron síremlékénél koszorút helyeztünk el. A megemlékezés helyén halálának 50. évfordulójának alkalmából sokan rótták le tiszteletüket a székely író iránt.

A Korond-patak mentén haladva a sósziklák között a parajdi sóbányába mentünk. Szovátafürdő számunkra kis ékszerdobozként tárult elénk, miközben a tóhoz sétáltunk. Az üdülőövezet igazi turistaparadicsom a maga hangulatos üdülő jellegével.

Marosvásárhelyen a Kultúrpalota látványa lenyűgöző. Örülünk, hogy nemcsak a tükörterembe, hanem a koncertterembe is bejuthattunk.

Második szálláshelyünkre, Torockóra kissé fáradtan, de a rengeteg élménytől feltöltődve érkeztünk meg. A szállásunkról a kilátás pazar volt, hiszen a szobák ablakából a Székelykőre láthattunk.

Izgatottan vártuk a negyedik napot, hiszen tudtuk, hogy ezen a napon találkozunk a tordai testvériskola diákjaival, akikről már sokat meséltek a tanár nénik. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy valóban csak magyar szót lehet-e hallani ebben az iskolában? A találkozás előtt azonban meglátogattuk a tordai sóbányát. Norbi, az idegenvezetőnk fantasztikus előadás kíséretében vezetett végig a sóbányán bennünket. Mindenki tátott szájjal bámulta a gigantikus sóoszlopokat és az ijesztően mély barlangi tavat. Kora délután értünk a Jósika Miklós Elméleti Líceumba, ahol hasonló korú gyerekekkel együtt ünnepeltük az összetartozás napját. Énekkel és frissen sütött kaláccsal fogadtak bennünket, majd együtt fociztunk a diákokkal. Rendkívül nyitottak és barátságosak voltak. A közel kétórás program alatt bebizonyosodott, hogy ezek a tanulók valóban magyar nyelven beszélnek. Ezen a délutánon Torockószentgyörgyre túráztunk. Felemelő érzés volt a torockószentgyörgyi vár lábánál Székelykő látványa.

Az utolsó napunk is nagyon tartalmasan telt. Tíz órakor Kolozsvár központjában a Mátyás-szobornál várt az idegenvezetőnk, Sógor Árpád bácsi. A délelőttre tervezett kolozsvári programunkat az időjárás majdnem elmosta, de Árpi bácsitól sok mindent megtudtunk a történelmi városról.

Tanulmányi kirándulásunk utolsó állomására már ragyogó napsütéses időben érkeztünk. A Csonka-toronyban berendezett múzeumban örömmel tapasztaltuk, hogy az Arany Jánosról tanultak kézzel foghatóvá váltak. A koronát a kirándulásunkra az Arany-szülőháznál történt látogatás és koszorúzás tette.

Az ötnapos kirándulás alatt rengeteg élményt és ismeretet szereztünk. Erdély gyönyörű! Megtapasztalhattuk, hogy az erdélyi emberek büszkék arra, hogy magyarok lehetnek. Fantasztikus élményben volt részünk az elmúlt egy héten!

Hálásak maradunk érte.

Köszönjük!

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy ide kattintva tekintheti meg.


 

Határtalanul 2015

 

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola 46 diákja 5 tanár kíséretével 2015. május 20 és 23 között erdélyi kiránduláson vett részt.

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. Lebonyolítója az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.

Iskolánk már 3. alkalommal nyerte el a Határtalanul! program keretében az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő pályázatát. Tavaly júniusban, amikor a 7. osztályosok élménybeszámolót tartottak az erdélyi útjukról, akkor még csak remélni mertük, hogy egyszer mi is elutazhatunk ezekre a csodás helyekre. Nagy örömmel szereztünk tudomást arról, hogy megnyertük a pályázatot.

Királyok útján

 

1. nap: Nagyszalonta-Nagyvárad-Csucsa-Torockó

Kora reggel fél hatkor a József Attila Általános Iskola elől indult a buszunk. Nagyon izgultunk, hogy jó helyre ülhessünk. A hátsó üléseket gyorsan elfoglalták a gyerekek, de szerencsére a többiek is a barátaik közelében foglalhattak helyet. Méhkeréknél léptük át a határt. Nagyszalontán már messziről láttuk a központban található Csonkatornyot. Útközben megálltunk a szoborparkban, ahol kiselőadást tartottak a lányok. Megismerkedtünk a Toldi kapcsán Nagy Lajos királlyal és korával. Zoli bácsi, a múzeum igazgatója érdekes és vicces, interaktív órát tartott Arany Jánosról. Mindenkit bevont az előadásába. Beszélt a költőnek Petőfivel való barátságáról, közben folyamatosan kérdezgetett bennünket. „Nem kell elbújni, úgy is megtalállak!”. Megnézhettük azt a karosszéket, ahol Arany János elhunyt.  Ezek után átsétáltunk Arany János szülőházába. Az udvaron található eperfa annak a leszármazottja, amely alatt a költő hűsölt.  Utunkat Nagyvárad felé vettük. Sajnos a városközpontban építkezés folyt. Ez rontotta a gyönyörű épületek látványát. Megtekintettük a Városházát, a Püspöki Székesegyházat és Szent László lovasszobránál a fiúk megemlékeztek nagy királyunkról. Sétánkat az Ady Múzeum felé folytattuk. Csucsán Adytól származó kéziratokat és dokumentumokat nézhettünk meg.  Végül megérkeztünk a szállásunkhoz, ahol már meleg vacsorával vártak minket.  Egy takaros kis ház volt, a Székelykő alatt, Torockótól 2 km-re. A szállót egy budapesti hölgy vezeti, lassan 20 éve.

2. nap: Torockó-Torda

A szállásunk után egyből Torockóra indultunk, ahol egy kis sétát tettünk, miközben megtekintettük az unitárius templomerődöt, ahol sok újdonságot tudtunk meg. Torockó lakosságának nagy része unitárius. A faluban, ugyanúgy mint a vallás, a házak is egyformák voltak. Az egyik téren egy ivóvizes kutat is láthattunk, ahol elmondások alapján „felül a gazdagok, alul az állatok” ihattak. Utunk Tordára vezetett, ahol először a testvériskolánkat látogattuk meg, ott kaláccsal, tánccal és énekkel fogadtak minket nagy szeretettel. A saját készítésű ajándékainknak, a könyvjelzőnek és a magyar édességnek kifejezetten örültek a tordai gyerekek. Ezek után elindultunk a Sóbányába. Az első 3/4 órát az idegenvezetőnkkel töltöttük, majd 1 óra szabad foglalkozás várt ránk. Az óriáskerékről nagyszerű kilátás nyílt a Rudolf tárnára. Miután kiszórakoztuk magunkat elindultunk a Tordai-hasadékhoz, ahol egy hosszú túra elé néztünk. Jól elfáradtunk, de megérte, mert olyan helyeken járhattunk, amelyen még soha. Ezután visszautaztunk a szállásra, ahol egy kis játék után eljött a vacsora ideje.

3. nap: Kolozsvár

Első állomásunk Mátyás szülőháza volt, ahol a platánosok kiselőadást tartottak a Hunyadi családról. Azután a Farkas utcai református templomot látogattuk meg, mellette Mátyás szobra volt, amelyen a, „Mathias Rex” felirat állt. Délután elmentünk a Babes Bolyai Tudományegyetemhez ahol Bea néni is tanult. A harmadik állomás a Házsongárdi temető volt. Megnéztük Jósika Miklós sírját.  Ezek után a Botanikus kert volt az úti célunk. Rengeteg növényfajjal találkozhattunk ott. Például különböző pálmafélékkel. Este csapatfoglalkozással vártak a szálláson. Ez volt az utolsó este, és így a takarodó fél órával később volt.

4. nap: Nagyenyed-Gyulafehérvár-Vajdahunyad vára-Déva-Arad

Reggel elbúcsúztunk Torockótól és a szállásadóinktól, majd Nagyenyedre indultunk. A Bethlen Kollégium előtt meghallgathattuk Jókai Mór Nagyenyedi két fűzfa című művéből egy részletet. Az egyik lánynak ezen a napon volt a születésnapja, így őt is felköszöntöttük. Ezek után Gyulafehérváron megnézhettük a katolikus templomot, ahol nevezetes embereket temettek el, köztük a Hunyadiakat is. A következő állomásunk Vajdahunyad. Itt bemehettünk a várba, és szabad foglalkozás várt ránk. Majd Dévára indultunk. Itt a vár mellett megnézhettünk egy előadást. Ezek után 3 órás út várt ránk, de végül sikerült megérkeznünk Aradra. Ezek után megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékszobrát. Mindezek után már csak haza kellett érnünk. Megérkeztünk az iskolánk elé, és a szüleink már nagy szeretettel vártak, de sokunk szíve visszakívánkozott Erdélybe.

Gyovai Katalin és Urbán István
7.b osztályos tanulók

A kiránduláson készült képeket a Galéria menüpontban vagy az alábbi linkekre kattintva tekintheti meg.

  1. nap 2. nap    3. nap    4. nap    Értékelő óra    Témanap

Határtalanul 2014

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola 48 diákja 5 tanár kíséretével 2014. május 27 és 30 között erdélyi kiránduláson vett részt.

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. Lebonyolítója az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.

Csillagösvényeken – Erdélyben

A Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola tagintézményeinek 48 diákja és 5 tanára 2014. május 27-30-ig négynapos tanulmányi kiránduláson vett részt Tordán és környékén, Erdélyben. Csillagtúráink központja a festői Torockó volt. Orbán Balázs után szabadon: az eszményileg szépnek hatása volt ránk, s oda visszavágyunk.

Első napunk:

Kiskunfélegyháza –- Arad – Déva – Gyulafehérvár – Nagyenyed – Torockó

Reggel 6 órakor indultunk Kiskunfélegyházáról. Nagylaknál léptük át a magyar-román határt és Arad felé vettük az utunkat. A várost a buszról néztük körbe. Már itt feltűnt a városközpontban felépített ortodox templom, amelyre szinte minden településen, sokszor még az út mellett elszórva is, lépten-nyomon rábukkantunk. A Maros hídján átkelve felkerestük az aradi vértanúk emlékoszlopát. Itt a Dózsa Tagintézmény diákjai rövid megemlékezést tartottak. Kiselőadásokat hallgattunk meg Arad városáról és a kivégzett tábornokokról. Végül koszorút helyeztünk el az emlékoszlopnál.

 Következő állomásunk Déva városa volt. A Várhegy aljából a Magna Curia (Bethlen Gábor fejedelmi kastélya) elől kitűnő látvány nyílt a dévai várra. Az épületek kapcsán felelevenítettük ismereteinket Erdély legnagyobb fejedelméről, a népballada műfajáról és a Kőműves Kelemenné népballadáról. Sajnos, elkezdett esni az eső, így rövidre kellett fogni a sétánkat. Az időjárás mind a négy napunkon beleszólt a programunkba.

Gyulafehérváron a várnegyedbe látogattunk el. Itt három impozáns épületet nézhettünk meg: a fejedelmek lakóházát, Erdély egyik legnagyobb görög-keleti székesegyházát és legrégibb, de remek állapotban lévő katolikus katedrálisát. Az előbbinél az ortodox templom külső és belső kialakítása, díszítése, fényei szokatlanok voltak a mi magyar szemünknek, próbáltuk szoktatni magunkat a látnivalókhoz. A bejáratnál ismertetőt olvastunk az épületről és a romániai ortodox egyházról. Az utóbbiban sorra találtuk híres magyar személyiségek kőszarkofágjait (pl. Hunyadi János, Hunyadi László) és fali emléktábláit (Márton Áron püspök, Bocskai István, Fráter György és Bethlen Gábor). A főkapunál egy magyar nénitől megtudtuk, hogy ebbe a katedrálisba csak magyar katolikusok járnak. Itt éreztük meg először, hogy vannak emberek a határainkon túl, akiknek fontos a magyar anyanyelvük és ezáltal magyar kultúrájuk.

Második napunk:

Torockó – Torda – Túri-hasadék – Torda – Torockó

Ma sem alhattunk sokáig, de a finom reggeli és a buszindulás között volt időnk játszani a Torockó Vendégház hatalmas udvarán. Többen rácsodálkoztunk a völgy aljából felszálló párára, amiről először azt hittük, hogy köd.

Torockóról Tordára indultunk. A város központjában találkoztunk Bálint Tündével, aki testvériskolánkban, a Jósika Miklós Elméleti Líceumban dolgozik, és erre a napra idegenvezetőként mellénk szegődött. Tünde nénitől amerre csak jártunk, mindenhol rengeteg érdekességet hallottunk. Délelőtt először a messze földön híres tordai sóbányába vezetett az utunk. Lenn, a mélyben fantasztikus látvány tárult a szemünk elé – többünknek ez lett a kedvenc emléke. A bánya idegenvezetőjétől mindent megtudtunk a bánya és az ottani sóbányászat történetéről. A bátrabbak és kitartóbbak kétszer 13 emeletnyi lépcsőt jártak be, s már itt jól elfáradtunk.

A felszínen ezután Tordatúrra buszoztunk, a falu végére, ahonnan elsétáltunk a Túri-hasadék bejáratához. Nem győztük befogadni a látnivalót, betelni mindazzal, ami körülvett bennünket. A növényhatározáshoz a „Mi virít itt?” című könyvet hívtuk segítségül – itt épp egy fehér kosbort sikerült beazonosítanunk. Láttuk egy régi kőfejtő omlásait. A körülöttünk lévő érintetlen sziklákon egy szirti sas fészkét sikerült megfigyelnünk. Újból elkezdett esni az eső és az egyébként sem veszélytelen út annyira csúszóssá vált, hogy vissza kellett fordulnunk – megkóstoltuk, s a hasadékból mindenki kérne még egyszer.

Tordán ebédeltünk egy étteremben. A délután további részét a líceumban töltöttük. Az ottani diákok néptánccsoportja bemutatóval várt bennünket, mi népdalokat tanítottunk nekik. Ezután kicsit koszosan és ázottan előadtuk a Nemzeti Összetartozás Napjára készített műsorunkat. A tervezett időpont másnap lett volna, de a helyiek tudták, hogy a másnap délutáni programunk estébe fog nyúlni. A líceum diákjai pedig akkor már a ballagásra készülnek. Így következett itt a vetélkedő, amelyhez magyar-magyar vegyes csapatokat alakítottunk. Jó hangulatú program kerekedett, a komolyság után egy kis lazítás. Ekkor tudtunk igazán beszélgetni a tordai gyerekekkel, ami legtöbbünk számára különös élmény volt. Kedvesek, érdeklődők, viccesek és magyarok voltak – csakúgy, mint mi.

 

A líceum után már estefelé meglátogattuk a tordai unitárius templomot, ahol a lelkész felesége hosszan mesélt nekünk az unitárius egyház kialakulásáról és arról a történelmi időszakról, amikor 1568-ban a tordai országgyűlés kihirdette a vallásszabadságot. A helyszínt, a katolikus templomot kívülről tudtuk megnézni.

Szállásunkon Kati néniék meleg vacsorával vártak bennünket és lefekvésig volt még időnk játszani az udvaron.

Harmadik napunk:

Torockó – Marosvásárhely – Sáromberke – Gernyeszeg – Görgényszentimre – Szászrégen – Torockó

Reggeli közben megtudtuk, hogy a leghosszabb nap elé nézünk.

Torockón kezdtük a programot. A Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthonba bevittük az összegyűjtött adományokat. Az ovisokat még otthon találtuk, így velük beszélgettünk. A focit és bokorültetést estére terveztük.

Majdnem dél lett, mire Marosvásárhelyre érkeztünk. Itt találkoztunk Csorba István helyi történelem tanárral, aki erre a napra mellénk szegődött. Kivételes élmény volt megtapasztalni egy helyi ember gondolkodásmódját, megérezni a magyarság mibenlétét Erdélyben.

István bácsi először a város egyik közkönyvtárába, a Teleki Tékába kalauzolt bennünket. Az intézmény munkatársa bemutatta nekünk a Bolyai-kiállítást, egy általa installált gasztronómiai kiállítást, s végül a legértékesebb gyűjteményt, a több száz éves könyveket, térképeket és egyéb iratokat is tartalmazó termet. A „régiség” illata, hangulata mindannyiunkat megérintett.

Innen a Kultúrpalotába mentünk, ahol egy ballagás kellős közepébe érkeztünk és majdnem belekeveredtünk a közönségbe. A nagy tumultusban egy csomó időt vesztettünk, mire összeszedtük a csoportot. A lehetséges helyeket körbejártuk az épületben. A híres Tükörteremben megcsodáltuk a történeteket a festett üvegablakokon. Visszasiettünk a buszhoz, s indultunk ebédelni.

Utunk Sáromberkén és Gernyeszegen keresztül vitt, a buszon kiselőadásokat hallgattunk a településekkel kapcsolatban. Sáromberke sok gólyafészkével és a fészkekből kikandikáló fiókákkal a Jászságra emlékeztetett. A madárkórházba idő hiányában nem tudtunk bemenni, de szerencsénk volt. Az ebédünket felszolgáló étterem tulajdonosa – maga is állatorvos – elvállalta, hogy eljuttatja a madáreleséget.

Már jócskán benne jártunk a délutánban, mikor Görgényszentimrére értünk. Még épp be tudtunk menni a Teleki-kastélyhoz. Kellemes hűs fogadott bennünket a kastély mögötti botanikus kertben, s az innen induló ösvényen felkaptattunk az egykori Rákóczi-vár romjaihoz. A dombtetőn a kis kápolnánál elénekeltük a Boldogasszony anyánk régi magyar himnuszt, a magyar és a székely himnuszt.

A kastélykertet elhagyva ellátogattunk a gernyeszegi katolikus templomba, melynek kertjében megkoszorúztuk Szent Imre herceg, az ifjúság védőszentjének szobrát. Megtudtuk, hogy Erdélyben nagy kultusza van Imre hercegnek.

 István bácsi javaslatára koszorúzási tervünket átprogramoztuk, s utolsó koszorúnkat a szászrégeni katolikus templom kertjében – a gyerekek döntése alapján – Gizella királyné szobránál helyeztük el. Újabb tanulói előadások hangzottak el a szoborpark híres „lakóiról”.

Szinte este volt, amikor a szállásunkra indultunk. Már Tordán elkezdett esni az eső, így a torockói gyerekekkel tervezett focimeccs elmaradt, s másnap reggelre beszéltük meg az ott készítendő riportokat is.

Késői vacsoránk volt és gyorsan kellett aludnunk az utolsó nap előtt.

Negyedik napunk:

Torockó – Válaszút – Kolozsvár – Király-hágó – Nagyvárad – Nagyszalonta – Kiskunfélegyháza

Ma reggel is korán kellett kelnünk. A csomagjainkat készre kellett pakolni, rendbe tenni a szobáinkat és reggeli után elkészíteni az útra való szendvicseket. A csomagok bepakolása után – mint minden reggel a buszforduló miatt –, most is Torockó felé vettük az irányt. Ám ezúttal kaptunk egy kis szabad időt, hogy szétnézünk az egyforma fehér házak között, a főtéren és a templomok környékén. És persze egy kis ajándékvásárlás… A gyermekotthonban Ági, Hetti, Kristóf és Pisti elkészítették a riportokat Iringó nénivel és az egyik leánnyal, Helgával.

Amikor végeztek, buszra ültünk és irány Válaszút. Válaszúton egyenesen a Kallós Alapítvány központjába mentünk. Itt Gábor, Zoli bácsi egyik jobb keze elmesélte, hogyan élnek itt a szórvány magyarság gyermekei. Mesélt a kollégiumról és terveikről is. Megtudtuk, hogy 2005-ben indult útnak a program mindössze négy kisdiákkal, ma pedig 9 évfolyamon több mint száz magyar nemzetiségű, szórványban élő gyerek részesülhet magyar nyelvű oktatásban.

Két csoportra oszlottunk és Gábor bevezetett minket a Kallós-gyűjteménybe – egy rendkívül precízen megkomponált népművészeti kiállításba. Ámultuk és bámultuk a tökéletesen berendezett mezőségi, székely, szász, kalotaszegi, román és csángó tisztaszobákat, dísztárgyakat. Időközben Zoli bácsi is átjött kis házából, de sajnos a gyűjteményben nem lehetett fényképezni – így meg kellett elégednünk egy aláírással részéről. Biztatott bennünket, hogy soha nincs késő belekóstolni a népművészetbe.

Válaszútról Kolozsvárra indultunk. Nagy nehezen találtunk egy leszállóhelyet, majd átkeltünk a zebrán, s ekkor leszakadt az ég – a buszunk pedig elment. A sétálóutcában beszaladtunk egy kapualjba, majd 15 perc várakozás után átszaladtunk egy másikba és vártunk újabb 15 percet. Az eső pedig csak szakadt. Nem volt mit tenni, átgázolva az időközben keletkezett bokáig érő tócsákon, elrohantunk a Szent Mihály Székesegyházhoz, de eddigre minden esőkabát és esernyő ellenére bőrig áztunk. Ez a kép ázásunk végén a katedrális bejáratában készült. Körbejártuk a templomot és hívtuk a buszt – majd kiteregettük a ruháinkat a buszban.

Haza indultunk, de még több megálló várt ránk. Királyhágói pihenőnk után Nagyváradra igyekeztünk és még épp nyitva találtuk az Ady-múzeumot. Kiselőadás is elhangzott nagy költőnkről, érdekes volt látni egykori íróasztalát és kedvenc kávéházi asztalát.

Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt, sokan elaludtunk a buszon, s meglepődve ébredtünk Nagyszalontán, ahol a templom oldalában rátaláltunk Arany János szobrára. Itt újra kiselőadás hangzott el Nagyszalontáról, híres költőnkről. Felolvastuk „Az Alföld népéhez” című versét.

A határ átlépése után már megállás nélkül jöttünk hazáig. Félegyházán az iskola előtt már vártak bennünket családtagjaink.

Sokat tapasztaltunk az út során. Életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

Köszönjük mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a tanulmányi kirándulás megvalósuljon.

A projekt az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. Lebonyolítója az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.


 

Ahol kétszer kel fel a nap

„Határtalanul” 2013

 

Még 2012 tavaszán osztályfőnökeink arról tájékoztattak bennünket, akkori hatodikosokat, hogy 2013-ban lehetőség nyílik egy tanulmányi utat tenni a csodálatos Erdélyben azoknak, akik apait-anyait beleadnak a tanulásba… Iskolánk ugyanis nyert a „Határtalanul” pályázaton, amelynek az a célja, hogy minél több diák ismerje meg közelebbről a határainkon kívüli magyarlakta vidékek, települések értékeit.

 Az idén ősszel újra hallhattunk erről a kirándulásról. A jelentkezés után sok-sok felkészülő órán vettünk részt. Ezeken egyrészt tájékozódhattunk az erdélyi népművészetről, kultúráról, történelemről, de a szállásunkról és az ott minket váró líceumi diákok életéről is igyekeztek kielégíteni kíváncsiságunkat tanáraink.

Április 23-án hajnalban aztán végre begördült a busz a József Attila tagintézmény elé. A buszon a kezdeti álmos hangulat csak a határnál kezdett felpezsdülni. Nagyszalontáig robogtunk, ahol a nevezetes Csonka-toronyban mutatott be egy érdekes kiállítást a múzeumigazgató úr Arany János életéről. A város kicsit távolabbi részén azt a parasztházat néztük meg, amelyet igyekeztek úgy berendezni korabeli holmikkal, mint amilyen Arany szülőháza lehetett. Innen Nagyváradra buszoztunk.

A püspöki székesegyházról kedves, idős bácsi beszélt nekünk. Ezután megtekintettük még az Ady Emlékmúzeumot is Csucsán, ami a Boncza kastélyról híres.

Ezután elfoglaltuk a szállásunkat a gyönyörű Torockón (minket talán Hollókőre emlékeztetett). Réges-régi, fehérre meszelt, lenyűgöző szépségű szász stílusú házban négy- és nyolcágyas, felújított szobákban alhattunk (volt emeletes ágyas is). A szobáinkból gyönyörű kilátás nyílt a Székelykőre, amelynek a lábánál fekszik a falu.

A tordai sóbánya lélegzetelállító méretét nem lehet szavakba önteni. Csodálatos és ijesztő egyszerre. Sokak gyógyulását  szolgálja a sós levegő, de főleg múzeumként működik, a szórakozást szolgálja. Láttunk óriáskereket, golfpályát, hangversenytermet, és hatalmas süniként kivilágított sókabint is – és ezt mind-mind  lenn, a mélyben!

A nap nagy részét ezután Kolozsváron töltöttük. Mátyás királyhoz kapcsolódó emlékhelyeket kerestünk fel, és az időnkből még a botanikus kert megtekintésére is futotta. Sajnos ott még nem nyílt ki az összes virág, de már lehetett érezni a tavaszt. Követ is onnan hoztunk emlékbe Csilla néninek. A házsongárdi temetőben a Jósika Miklós Elméleti Líceum névadójának emlékhelyét műsor kíséretében koszorúztuk meg. A nagyon vendégszerető tordai iskolások ebédről is gondoskodtak ehhez a sűrű programhoz. Mivel ott nincs menza, ők maguk is segítettek a főzésben és az ételek felszolgálásában. Az ebéd remek volt, a gyerekek pedig kedvesek, aranyosak.

Velük együtt mentünk a Tordai-hasadékhoz. Ezt a programot nagyon vártuk. Szinte felfoghatatlan ez a természeti képződmény: a síkság közepéből kiemelkedő magányos hegyet szeli át a patak, amelyben szerencsére senki sem mártózott meg, pedig amennyire az idő engedte, nagy részét bejártuk. Sötétedésre értünk vissza Torockóra. Egy ideig senki sem tudott elaludni a frissen átélt élmények miatt.

Az utolsó Torockón töltött napunkon az Iparművészeti Múzeumot néztük meg, majd onnan a temetőbe mentünk. A torockói temetkezés nagyon érdekes: az összes család egy saját sírkamrával rendelkezik. Torockószentgyörgyön a Székelykő Kúria udvarán pihentünk meg. A szép várat messziről csodálhattuk meg.

A délutáni program a Székelykő megmászása volt. Torockó nemcsak házai miatt az egyik legszebbnek tartott erdélyi település: a község felett uralkodik a háromcsúcsú Székelykő hatalmas sziklabérce: jellegzetes formája miatt itt kétszer kel fel a nap. Először – ahogy szokott – pirkadatkor, aztán hirtelen eltűnik az 1130 m magas Székelykő mögé. Ott igyekszik tovább a hegy rejtekében, hogy pár perc múlva már teljes pompájában ragyogjon, elhagyván a hatalmas érckövet. A tordai tanárok vezetésével vágtunk neki a csúcsnak, és a tordai gyerekek is velünk tartottak. Nehéz volt az út, páran vissza is fordultak, de a legtöbben felverekedtük magunkat a legmagasabb pontra. A kilátás fentről elképesztően szép volt: az egész völgyben gyönyörködhettünk. Láttuk Torockó összes házát, de még Torockószentgyörgyöt is. Miután mindenki épségben leért a hegyről, el kellett búcsúznunk tordai barátainktól. Átadtuk nekik ajándékainkat, és megbeszéltük, a Facebook segítségével tartjuk majd a kapcsolatot.

Ezt a napot bizonyos mértékig már áthatotta az általános letörtség, hiszen másnap indulnunk kellett haza. Visszafelé még megálltunk Nagyenyeden, Gyulafehérváron (a Hunyadiak nyughelyén) és Vajdahunyadon. Sajnos a várba nem mehettünk be, de kárpótolt bennünket Déva. Ott sétálhattunk a várromok között, amelyet a ballada szerint Kőmíves Kelemenné teste tartott meg. A várból jól látszott Déva városa. Aradon még megkoszorúztuk a vértanúk emlékművét, majd a határt átlépve végleg elhagytuk a szomszédos országot.

A kirándulás során szoros barátságok szövődtek-mélyültek a félegyházi és a tordai gyerekek között, na meg tagintézmények tanulói között is.

Mindannyian újra elmennénk, ha lehetne. Sokat tanultunk, rengeteg felejthetetlen élményben volt részünk, és sok mindent most értettünk meg. Köszönjük ezt tanárainknak, Klárika néninek, Marika néninek, Anikó néninek, Zsuzsika néninek és Tilda néninek. Jövőre hetedikes társainknak pedig azt kívánjuk, hogy ők is láthassák a gyönyörű Erdélyt.

Ónodi Gergő és Varga Dorina

Skip to content